7.rész

"Ismerkedés..."

7.rész

-Na... Mindent megjegyeztél?- kérdezte tőlem Alexa.
-A nevem Marko Ross, örülök, hogy megismerhetem. 16 éves vagyok, Londonból, bukott, ezért kidobott gyerek, szigorú szülők között nevelkedve... Jó?
-A többi majd közben eszedbe jut oké?
-Biztos eszembe fog jutni?
-Hát... Reméljük!
Alexa-val elmentünk egy óriási palotába, majd ott bevezetett egy szobába ahova már nem jött utánam...
-Sok sikert!- mondta mosolyogva.
Azzal be is léptem a szobába, ahol egy vékony, őszhajú idős, magát jól tartó hölgyet láttam...
-Szép napot! Örülök hogy megismerhetem- közben közeledtem hozzá és tartottam a jobb kezem, ahogy Alexa tanította- A nevem Marko Ross, örülök, hogy megismerhetem.
-Sarah Davis, számomra öröm...-úr isten... Nagyon ijesztő ez a nő...-Kér valamit?
-Ha szabad, csak annyit, hogy ne magázzon, kérem... Kicsit fiatal vagyok még hozzá...
-Rendben... Ha te mondod...
-Köszönöm.
-Mindegy, azért jöttél, hogy megismerhesselek, mennyi idős vagy?
-16-ot töltöttem.
-Lehet, hogy a kérdés kicsit tolakodó lesz, de hány barátnőd volt már?-he? Erre nem készültünk még Alexa-val...
-Hát... Ööö... Még nem volt?
-Miért kérded?
-Me... Mert... Nem tudom miért...- hirtelen elmosolyodott...
-Végre a szemed is azt mondja ez vagy te.-miről beszél?- Tudtam, hogy így fog kezdődni a beszélgetés, Alexa felkészített mit mondj, mi?- csak bólogattam- Örülök, hogy ilyen őszinte barátai is vannak, sokan ezt letagadták... Akkor, most már beszélgetünk úgy, hogy nem játszod meg magad?
-Csak nem tudom, hogy az tetszene e magának...
-Én csak örülök, ha nem csak tisztelettel beszélnek velem, hanem normális ember ként is kezelnek, de ezt ne mond Alexa-nak, így szoktam tesztelni azokat, akiket felkészít... Bevallja vagy sem. És honnan jöttél? Miért dobtak ki? És...
A végén kiderült, nagyon aranyos, csak szigorú Alexa-val, mert azt szeretné, ha tökéletes fiatal hölgy válna belőle. Nekem nagyon szimpatikus Sarah, de ha ott van Alexa, akkor magáznom kell.
-Hát Marko, örülök, hogy megismerhettelek, és annak is, hogy ilyen kedves fiú fog vigyázni az én kedves unokahúgomra. Köszönöm!- majd mosolygott.
-Én is köszönöm!-azzal ki is mentem.
-Na? Hogy ment? Még senki nem volt bent  eddig mint te!

6.rész

"Alku..."

6.rész

Hirtelen lefagytam... Most mi van? Még én se tudom... Eltoltam magamtól Marko-t és a szemébe néztem...
-Ez valami varázslat, vagy mi?
-...
-De miért nem mondtad, hogy erre számítsak?
A könnyei kicsordultak... Megölelt majd megszólalt.
-Tudod... Nekem ugye nem volt gazdám... Vagyis volt... De csak kísérletezésre használtak... Hogy az állatokat emberekké változtassák... De mindig hiányzott valami... Nem tudom, hogy miért most, de átváltoztam...
Ez szörnyű... Hogy képes néhány ember ilyesmire... Ha tudom... Sokkal jobban meg tudtam volna érteni, hogy miért tart távolságot... Mitől félt a legelején...
-Ne haragudj... De...- erre felfigyelt- Hogy oldjuk meg az ittlétedet?- nem azért váltottam témát, mert nem voltam kíváncsi a múltjára, de láttam rajta, hogy ez egyszerre sok volt. Nem akartam ilyen hirtelen feltépni a sebét.
-Öhm... Nem tudom...- szipogta...
És ekkor eszembe jutott valami... Jó teste volt, tehát megoldható... Egy családtagtól egy szívesség, Egy nadrág és egy alsó...
A terv:
Adok Marko-nak egy alsót, egy nadrágot, megcsinálom a haját lefényképezem, ezzel a profillal csinálok neki egy facebookot. Megkérem a nagynénimet, hogy mondja, egy kedves ismerősének a gyerekét elküldték otthonról, mert bukott, és szüksége lenne egy ideinglenes otthonra ahol élhet. (már ha beleegyezik a nagynénim...)
-Hogy jut ilyen az eszedbe?!- kérdezte felháborodva- És ez olyan a fiúk között, aki tudja magáról, hogy jól néz ki... A profilja alapján...- lehet rossz ötlet volt félmeztelen profilt beállítani...
-De nagyon közel áll hozzám és szeretnék neki segíteni, de engem biztos elutasítana anyu...
-...- gondolkozott- Na jó... Ma este felhívom... De! ma meg fogom ismerni, hogy tudjam a szándékait!
-Köszönöm Sarah nénikém!
-De!- ez már rosszul hangzik...-Ha nincs meg benne az, ami kell, és csak az csillog a szemében, aminek nincs helye a házatokban, nem érdekel hogy mi lesz vele!
-Értettem nénikém... Köszönöm az esélyt...- már félek...

5.rész

Váratlan fordulat...

5.rész

-Ezt miért csináltad?!

-Mondtam, hogy te is fogsz fürdeni!

-De legalább szólhattál volna!

-Na! A fejedet nem fogom megmosni, nehogy a szemedbe menjen a szappan, de nem fáj...

-Jó...

Lazán elkezdett bevizezni, majd, jött a szappan... Finom mozdulatokkal elkezdett megmosni, a lábaim a hasam a farkam és a hátam... Nem volt olyan rossz, mint amilyennek hittem... Miután alaposan megmosott, lemosta rólam a szappant.

-Ugye nem is volt olyan rossz?

-Nem...

Kivett a vízből, megráztam magam. Megtörölközött, majd a másikkal meg engem törölt le. Nagy nehezen rávett, hogy megszáríthasson... Legalább előbb lettem száraz...

-Látod! Már jobban nézel ki!

-Ezt meg hogy érted?

-Hogy már nem úgy nézel ki, aki beteg... Bocsi, nem megsérteni akartalak, de nagyon rosszul gondoskodhattak rólad...

-...

-Adok még valamit enni, és aludjunk, jó?

-Ühüm...

Adott egy kis húst. megettem, majd mentünk aludni... Alvás közben magához ölelt, én meg bújtam hozzá. Ilyen melegséget belülről életemben nem éreztem... Elmondhatatlanul csodás volt... És meleg... Szívem szerint én is megöleltem volna őt... Mielőtt elaludtam volna, csak arra emlékszem, hogy sikerült...
*Alexa szemszöge.
Olyan aranyos Marko... Ha tehetném örökre ölelném... De... Miért érzek ilyesmit egy macska iránt... Beleszerettem volna? Ááá... Biztos nem... Ő egy macska... Ekkor elaludtam...
Reggel, még ki se nyitottam a szemem, de már félig az eszméletemnél voltam... Valaki átölelt... Én meg bújtam hozzá... Szeretettel teli élmény volt... Várjunk csak... MI?! Hirtelen felpattantam, majd egy ruházatlan fiút találtam magam mellett... Ő is felkelt...
-K-ki vagy?!- látszott rajta, hogy nem érti ő se, hogy mi történt...
-Marko?
-He?- lepődtem meg...- Te nem vagy macska!
-Miért ne lennék?
Megfogtam a kezét és elé tartottam...
-MI A FRANC???
-Te TÉNYLEG Marko vagy?- azért kezdtem el elhinni, mert nem láttam sehol...
*Marko szemszöge.
Ez biztos azok a szemétládák műve. A napi adagok miatt lesz! De... Hogy őt megismertem, így örülök is neki... Beleszerettem macska ként... De így ember ként szerethetem. Belenéztem mélyen a szemébe...
-Alexa... Tudod... Eddig is kötődtem hozz...
-A francba! Anyu az!- suttogta...
Lenyomta a fejemet, rám feküdt, és a takarót meg ránk terítette... Majd az anyukája benyitott...
-Kivel beszélsz?
-Ja. Csak hívott egy barátnőm és volt egy gyors beszélgetés...
-Mi az alattad?
-Csak este nem tudtam elaludni, keménynek éreztem az ágyat, ezért párnákkal béleltem ki...
-Rendben...- mondta elnyújtva- akkor nem is zavarlak...- azzal kiment.
Lemászott rólam, én elvörösödtem...
-Bocsi... Valamit kellett csinálni, nem tudtam hirtelen más megoldást...- suttogta.
*Megint Alexa szemszöge...
Miután bocsánatot kértem, meg se szólalt... Csak nézett... Mélyen a szemembe... Viszonoztam, le se tudtam venni a szemeimet az övéről... Megbabonáztak... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy csókolom...

4.rész

Fürdés...

4.rész

-Alexa! Vidd innen azt a rühes dögöt! Úgy is a halálán van! Mit akarsz rajta segíteni?!
-Ha a halálán is lenne, akkor is segítenék rajta! De nincs azon, csak egy kicsi segítségre van szüksége!
-De ha legalább egy kicsit kevésbé beteget hoztál volna, oké... Nagy nehezen, de ENNEK TÖK MINDEGY!
-Értem... De... Vele hagynál egy kicsit?
-De aztán siess be!
-Oké.- bement- Na! Tudsz várni egy negyed órát? Akkor melegben alszol!
-Siess!
-Rendben! Sietek!
Bementem... Beszélgettem kicsit anyuval, majd amikor bement a szobájába, mentem Marko-hoz.
-Gyere!
Azzal beszaladt... Félt, nem tudta hova került...
-Nézd! Erre!- suttogtam, majd mutattam az irányt. Bementünk a szobámba...
*Marko szemszöge:
Óriási ez a ház! Kíváncsi voltam a szobájára... Félve ugyan, de bementem... Az ő illatával volt teli... Pár textildarab a földön... Kupi volt, de... Csodás volt az illatában fürdeni.
-Marko!
-Hm?
-Most nem nagyon tudok veled foglalkozni... Későre jár és még készülnöm kell az alvásra...
-Minek? Csak alszol.
-Nálunk kell fürdeni, beágyazni, másnapra bepakolni... És ilyesmik...
-Mintha a fürdés olyan sokáig tartana... Ahol gáz van megnyalogatod és jó is.
-Ö... Hát... Mi máshogy fürdünk...
-Hogy?
-Szappannal és vízzel...
-Pfúj... Vízzel? Inni még oké, de magadra engedni...
-Mások a szokások...
-És veled mehetek? Szeretném minél többet veled lenni...
-Ha magam után téged is megmoshatlak.- galádkodott...
Tényleg szeretnék minél többet vele lenni... Annyit meg kibírok...
-Oké...
-Akkor mindjárt megyünk fürdeni, csak bepakolok, és beágyazok, feldugom töltőre a telóm... Stb...
Miután elintézte amiket akart, fogott két törölközőt, (ebből az egyik kicsi volt...) és elindultunk... Már maga a szoba nem tetszett... Ránézésre meg lehetett mondani, hogy vízzel kapcsolatos... A rétegeket, ami rajta volt elkezdte levedleni...
-Mit csinálsz?
-Levetkőzök fürdéshez?
-Nekem is le kéne valahogy szednem magamról szedni a szőrömet?
-Dehogy butus! Ezeket mi csak felvesszük, majd később le helyette meg mást.
-Jaaa!
-Látom leesett.
Lehajtotta a wc tetejét, én azon ültem. Miközben vette le a ruháit, egyre nagyobb felületen láthattam a bőrét és az alakját... Ilyen látványban még nem volt részem... Akkor így néz ki egy emberi lány mindenféle textilréteg nélkül.
-Mi az?
-Se-semmi! Miért?
-Mert úgy néztél mintha baj lenne...
Beült a kádba és elkezdett mosakodni, amikor végzett értem nyúlt...

3.rész

Megmagyarázhatatlan érzés...

3.rész

-Nem! Én nem beszélek!- miért nem akarom hogy békén hagyjon... Vele akarok lenni...-Kérlek! Ne menj!
*Alexa szemszöge (a "lány")
Miez?! Bántani akar?! Úgy megijedtem, hogy mozdulni se tudtam... Közeledni kezdett... Egyre jobban megijedtem... Már éppen hozzám ért... Lehunytam a szemem... Egy lágy érintést éreztem... Bújt hozzám... Meglepődtem, majd kinyitottam a szemem.
-Ne-nem akarsz bántani?
-Nem...
-Bi-biztos?
-Úgy tűnik?
-Nem...
-Akkor?
-Biztos nem akarsz bántani...
-És?
-Mi és?-nem értettem mit szeretne...
-Milyen nevem lesz?
-Akkor tényleg nincs...
-Na???
-Milyet szeretnél?
-Örülök... Ha leszek valaki...
-Hm... Hát... Beszélsz.. Szóval nem adhatok macska nevet... Vagyis lehet... De... Szerintem így jobb lenne...- elgondolkoztam majd beugrott egy tökéletes név- it szólnál a Marko-hoz?
A szemében öröm csillant fel, nem hittem volna, ha ettől ekkora öröm tölti el...-Tetszik?
Csak bólogatott. Lassan közelített, majd a kezemhez dörgölőzött. Lassan felemeltem a kezem, hogy megsimogassam... Kicsit hátrált, de tudta, hogy nem azért nyúlok hogy bántsam, ezért szépen lassan hagyta magát... Ahogy néztem a szemét... Szinte bele estem a szemeibe, gyönyörűen világítottak azok a kék szemek... Valamiért nagyon kötődni kezdtem hozzá... Már nem voltam ledermedve, letérdeltem hozzá.
-M-Marko?
-Igen?
Eljössz hozzánk? Anyu hátha megengedi, hogy velünk lakj...- rémület villant a tekintetében...-De ha nem akarsz nem kell!- nem akarom hogy féljen tőlem...
-Ott mit szoktatok csinálni egy macskával?- meglepett a kérdés...
-Amit általában szoktak a családokban... Vagyis...- nagyon szomorú lett...- Ne haragudj... Ha nincs neved gondolhattam volna, hogy kóbor macska vagy...
-Hát... Nem teljesen az voltam...- ez is meglepett...
-Elmondod?
-...
-Ha nem akarod nem kell.- majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Mit szerettél volna még mondani?
-Hát... Anyukám nem nagyon van oda a macskákért, de megpróbálhatjuk ha szeretnéd...
-Szeretném...
-Oké, akkor edd meg, és indulunk!- mosolyogtam.
-Rendben.- megette, majd indultunk.
-Vigyelek, vagy jössz mellettem?
-Az milyen? Ugye nem akarsz egy olyan dobozba zárni?!
-Dehogy! Nincs is nálam ilyen... Kézben gondoltam...
-Ööö...
-Nézd...
Leguggoltam hozzá, majd lassan felemeltem a teste elejét, utána hozzá a fenekét.
-Jó így vagy letegyelek?
-J-jó...- mintha zavarba lett volna...
*Marko szemszöge...
Nekem tényleg lételemem ez a lány... Szeretem... Vele akarok lenni...
-É-és neked mi a neved?
-Ó! Milyen bunkó vagyok!- nevetett- Alexa vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek!- majd láthattam azt a gyönyörű mosolyát.
-Mi az a szeretet? Mi az a szerelem?- nagyjából tudtam, de volt ami még homályos...
-Hát... A szeretet az, amit a körülötted lévők iránt érzel, határtalan... Sose fogy el. A szerelem meg egy ennél is erősebb kötődés.
-És a szeretetből hogy lesz szerelem?- szeretnék minél közelebb állni hozzá...
-Amikor egy fiú meg egy lány sokat van együtt, van barátság is köztük mielőtt azt hinnéd hogy nincs, kialakul.
-Akkor ez ilyen türelem játék?
-Hát... Ha csak egyoldalú, akkor igen... Ó! Nézd! Itt is vagyunk!
Ha tetszett a rész, légy rendszeres olvasó, és ha akarod, írd ki róla a véleményed! :)

2.rész

Szeretem...

2.rész

-Szia cicus, nagyon éhes lehetsz... Még jó hogy két halkonzervet vettem... Biztos szomjas is vagy...  Hm... Ezt kiöntöm a földre és kapsz a vizemből a konzervbe.

Ez az ember... Melegséget áraszt... De inkább kerülöm, nem tudom ez mi, de nem is akarom... Megint fújtattam. Az ember szomorú lett...

-Értem... Nem baj, azért itt hagyom, tudj enni. Látom félsz tőlem... Holnap ilyen tájt vissza tudsz jönni? Mert én holnap itt leszek. hozok ennivalót.
Azzal el is ment... Megszagoltam amit letett a földre, majd lassan megettem, utána megittam a vizet... Sokkal jobban voltam... De... Ki lehetett az a lány? Valami nagyon megfogott benne... De mi lehetett az? Lehet... Hogy az a gyönyörű tekintete... De... Miről dumálok én?! Ő egy ember!
Ekkor eszembe jutott, hogy már az emberek szemszögéből látom a többi embert, nem mint macska... A sok kezelésnek hála...
-Ne sírj már! Meg se érdemelt az a pöcs!
-De hát ha szeretem?-majd sírt tovább.
Két lány ment el mellettem, őket hallgattam... Szeretem? Az meg mit jelent? Mi az? Majd hallgattam tovább amit beszélnek, hátha megtudom...
-Már az elején mondtam, hogy nem éri meg, de rám se bagóztál!
-Tudod, hogy nekem lételemem! Úgy szeretem! És... És most meg elveszítettem...
A szeretet az egy lételem? Szükség van rá? Én meg azt se tudom mi...
-Na! Ne sírj már utána! Meg sem érdemelt!
De mi??? Mi nem érdemelt meg?
-Beki! Te ne ess ebbe a hibába, hogy a szerelem elvakít és minden mást elhanyagolsz! És... Csak arra a fiúra gondolsz... Neki adod mindened...-ezzel újra bőgött...
Akkor ha szeretsz valakit, az a szerelem... És lételem a másik fél? Az milyen lehet? Akkor ez a szerelem... Az emberek ettől mások az állatoktól? A szerelem miatt?
Viszont azt kezdtem észre venni, hogy hangosan beszélek...
-Ááá!- üvöltöttem.
Mi a franc folyik itt?
*Másnap reggel.
Már megint éhes vagyok... Hátha megint ad az az ember a hentes izében...
Elmentem oda és bementem. Vártam míg észre vesz, majd elment és megint visszajött olyan izével a kezében.
-Ma valahogy jobban festesz mint tegnap cicus!- és mosolyogva lerakta elém az izét.
-Hát... Jobban is érzem magam.- az ember meghátrált...
-T-te beszélsz?!
A francba! Még nem szoktam hozzá!
-Akarom mondani... Meow!
Sajna csak fehérebb lett, ezért inkább elindultam, a számban az izé kajával.
A nap további részében azon voltam, hogy ne beszéljek... Majd eljött az este. Nagyon sokat vártam... Már el akartam indulni, amikor hallom a kiabálását miközben szalad felém... Meghátráltam, mikor ezt látta, lassított.
-Bocs cicus... Anyu alig akart kiengedni, ezért sutyiba jöttem... Tessék! Ma tudtam hozni sült húst és tejet!- majd lerakta elém.
Én csak néztem rá, hogy azért érdekel-e a lány mert szeretem, vagy valami másért.
-Egyél cica... Hm... A cica közhelyes... Van neved? Ha van, ide tudod hozni a nyakörved, hogy elolvassam?
-Mintha egyáltalán lenne nevem!- igaz... Fájt, de egyben jól esett amit mondott... Mert gondolt rám, hogy nekem milyen a cicázás...
-B-beszélsz?!- ja igen... El is felejtettem...

1.rész

A történetem...

1.rész

Szia, az én nevem... Kit álltatok... Még csak nevem sincs... Egy feket tini (kan) macska vagyok, mióta az eszemet tudom, kísérleteznek rajtam...

-Carl! Add be annak a rohadt macskának a szert!

-Oké, oké...- már jött a kezében egy fecskendővel- na cicus, majd ettől ember leszel!

Hát igen... Engem és az itteni társaimat emberré akarják átalakítani, vizsgálatok miatt... Hogy hogy viselkednénk ember ként... Hogy meg maradnának e a szokásaink... Mit tennénk ember ként... És, az anyag már mg van csak valami hiányzik belőle... De nem tudják mi... Ezért úgy vannak vele, hogy felkészítenek rá minket azzal, hogy minden nap beadnak valamennyit... Mindig máshogy... Néha fecskendővel, máskor étel formájában... De leggyakrabban beleöntik a vizünkbe... Bár... Én már szinte nem is eszek, mert nem akarom túlélni a holnapig... Sokszor gondolkodtam rajta, hogy milyen lehet a külvilág... Az embereket messziről elkerülném... Segítenék a hasonló helyzetű állatoknak... De tudom, hogy innen nem fogok kijutni... Soha... Pedig nagyon szeretnék...

-Miért nem akarsz ember lenni cica?

Hogy miért... Talán, mert mindtől undorodom... 

-Tudod cica, többet kellene enned... Nagyon vékony vagy...

Akkor se fogok.

Így telnek a mindennapjaim... Addig a bizonyos felszabadulási napig...

Észre vették az állatvédők, a rajtunk való kísérleteket, fel is jelentették ezt a helyet... Másnap jöttek az állatmenhelyről... Hogy otthont találjanak nekünk, de engem véletlenül itt hagytak, mert én voltam az a kísérleti alany, akit másik helyre raktak külön... Meg kellett volna halnom, de amikor vitték a társaimat, az egyik fémkalitkát leejtették, és kitörték a rácsokat... Szabad voltam... El se hittem... Amint elmentek, kiszaladtam a külvilágba... Szívtam a friss levegőből... Minél mélyebbeket, annál jobban élveztem... De... Észrevettem egy kicsi embert, amint felém közelített... Elkezdtem fújtatni. Engem nem visznek már sehova se! Elkezdett sírni, majd megszólalt...

-Anya! Miért nem hagyja a cica, hogy megsimogassam?

-Inkább hagyjad! Biztos beteg szegény.

-Ó de kár... Akkor szia cica!

Cica... Na igen... Még csak nevem sincs... Nagyon éhes vagyok... Mit ehetnék? Megyek, keresek valahol valami ételt... Láttam egy hetes boltot, ahonnan emberek jöttek ki hússal a kezükben... Bementem amikor nyitva volt az ajtó, és körülnéztem... Életemben nem láttam ennyi húst... Azt se tudtam mi micsoda, de mindet megkóstoltam volna...

-Sicc!-jött egy ember... Azt hiszem ki akart küldeni... Majd megnézett közelebbről...-Hogy néz ki szegény... Na gyere, van valamennyi törmelék...
Nem akartam vele menni, nem fog elkapni, nem is mentem, erre csak fintorgott, majd bement. Nem sokkal utána visszajött valamivel a markában... Letette elém.
-Bocsi cicus, most csak ennyi van...
Megszagoltam... Nem tűnt úgy, mintha bármi lett volna benne... Belekóstoltam... Finom volt. Nekiálltam, gyorsan meg is ettem. Az embert végig figyeltem... A végén mosolygott.
-Ízlett?
Erre a kérdésre nem reagáltam semmit, csak mentem volna, észlelte a szitut, ki is engedett...
Mentem felfedezni a világot... Amit kaptam nagyon kevés volt, de már nem voltam olyan éhes... Elmentem arra amerre láttam, kezdett beesteledni... Én meg egyre jobban éhes lenni... Már homályos volt minden, szédültem... Egy érintést éreztem, lágy volt és meleg... Felnéztem, egy szempár volt... De ez nem olyan volt mint a többi... De... Ez egy ember! Arrébb ugrottam, majd fújtattam, de nem ijedt meg... Én viszont annál jobban...